Nos,igen,el kellett gondolkoznom azon,vajh tényleg folytatni akarom-e szánalmasan termékeltlen blogos pályafutásomat,és arra jutottam: IGEN,mert ilyen könynen nem adhatom fel.Mentségemre szolgáljon,még valamikor június elején elkezdtem írni egy bejegyzést,de a vihar miatt nem sikerült befejeznem.Ím,most folytatom.
______________________________________________________________
Szakad,mintha dézsából öntenék.No,nem mintha így Medárd környékén ezen meg kéne lepődnünk,de én mégiscsak másmilyen szombatra gondoltam...Ejtve.A nyakam görcsben és fájok.Elolvastam viszont a csodálatosan fantasztikus Gépnarancsot,aminek áldoznom kell egy szép kis bejegyzést.
Az íróról:
Anthony Burgess brit író,zeneszerző (Fellininek is írt zenét pölö),fordító,újságíró,zongorista és még sok más volt.1917. február 25-én született, 1993. november 22-éig élt.Számtalan regénye(átlagosan évente 3-4),cikke és más munkája jelent meg,magyarul mindössze kettőt olvashatunk: a Gépnarancsot és az Egy tenyér ha csattan című művét.
"Ezt az antiutópista történetet egy tizenéves bandavezér, a jókedvvel kegyetlenkedő, ugyanakkor igen éles elméjű és a klasszikus zene iránt rajongó Alex mondja el, a maga egyéni, orosz eredetű szavakkal megtűzdelt szlengjén. Az ő egyszerre taszító és vonzó személyiségén keresztül kapunk képet az alattvalóira gondolattalan, gépies konformitást kényszerítő Államról, amely a fiatalok számára életformává vált erőszak visszaszorítására az „agymosástól” sem riad vissza – holott ez az erőszak paradox módon már a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze, amikor az állati ösztönöknek kell eluralkodniuk a tudaton, hogy az ember legalább az embertelenségben ember maradhasson."
Olvashatjuk a regény hátoldalán.És tényleg,Alex - a főszereplő - egy nagyon jól megformált karakter,vicces,érdekes és lehetetlen ey szó nélkül elhaladni mellette.Talán a huszonegydik század tinédzserére emlékeztet,aki nem lázad,csak rombol,és mégis,ő sokkal szimpatikusabb,mint bárki,akivel az utcán találkozunk.Hogy miért?Mert Alex intelligens.
Nem akarok mélyen szántó műelemzésbe bonyolódni - azokat nem szeretem - ,de tény,hogy a Gépnarancs adott valamit a világirodalomnak.Valami újat,nemcsak egy új nyelvet,hanem egy újfajta embertípust Alex személyében.
